„Fáj a szív ha igazán szeret, mert fájdalom nélül szeretni nem lehet!”   Oly szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya.   Hmm... Akartam valami szépet irni Neked, de rá jöttem, hogy nincs értelme, hisz csak tükörbe kell nézned.   Azt akarom, hogy enyém légy, mint Róbert Gidáé Micimackó. De Te ne félj semmitől, mint Malacka, mert én vigyázok Rád, mint a bátor Tigris.   Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.   Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.   Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban, olyan vagy nekem, mint egy édes virág, többet érsz nekem, mint az egész világ.   Más csókol, más szeret és más karja zár.De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.   Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén. Folyton felé repül, de el nem érheti.   Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem én. Bár szívem érted ég, koldulni büszke még!   Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem birom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mondd, hogy szeretsz.   Mindnyájan angyalok vagyunk, de csak 1 szárnyunk van. Csak akkor tudunk repülni, ha szorosan átöleljük egymást.   Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent. Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset. Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem: örökre hozzád láncol.   A szerelem olyan, mint egy álom, néha szép, néha fájdalom, igazán szeretni csak egyvalakit lehet, éspedig azt, ki téged nagyon szeret.   Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom. Egy pillanatra kérlek figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván.   Ha én irnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!   Kicsim, csak azt szeretném megkérdezni, hogy nincs-e izomlázad, mert egész nap itt motoszkáltál a fejemben!   Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.   Ki az? Ó betűvel kezdodik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok.   Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.   Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.   Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.   Kis pillangó száll most az éjben, minden ember szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hát hozzád adja át a csókom, így csukódjon le a szemed, ajkammal ajkadon.   Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.   Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Szívem otthont egyedül csak neked ad. Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.   Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed, kezem volna. Úgy szeress mint még soha, mintha szíved szívem volna.   Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.   Próbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem nem tudok levegő nélkül élni!!!   A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.   Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.   Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.   Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.   Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog egy könnycsepp.   Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!   Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.   Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.   Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.   Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.   Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.   Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.   Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.   Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet.   Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.   Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek.   Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit soha nem feledek.   Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejtett. Még csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.   Szeretnék az álmod lenni, alvásodat megédesíteni. Szeretnék pilláidon, minden éjjel megpihenni, s álmot hozó csókjaimat ajkadra lehelni.   Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal.   Mint édes ködből előtűnő napfény, mint elöször elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.   Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legyszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog. Hidd el ez a valaki én vagyok.   Higyj mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.   Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedölne.   Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.   Álmaimban rólad álmodom és mindazokról a dolgokról, amit együtt tehetnénk. Szívem érted sóhajt és az ajkaim egy édes jóéjt puszit küldenek neked.   Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és rád gondolok... halkan érted sóhajtok.   Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni. Már az első pillanatban megnyertél magadnak és mindig sikerülni fog ez neked.   Nemrég valami történt velem, a legcsodálatosabb dolog, egy álom amelyik valóra vált, azon a napon, amikor megszólitottál és megismertelek.   Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak... de sose láttam még nálad édesebbet, istenibbet.   Apád egy tolvaj... mert ellopta a csillagokat az égről és elhelyezte őket a gyönyörű szemeidbe.   Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek. Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.   Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szivem dobbanását, tudnád mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.   Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy.   Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.   Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!   Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.   Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint a mesékben; bebújtattál engemet, talpig nehéz hűségbe.   Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád. De visszajött és azt mondta, hogy az angyalok nem vigyáznak egymásra.   Azt mondták, hogy esett az eső amikor megszülettél. De nem esett, csak Jézus sírt, mert elvesztette a legaranyosabb angyalát.   Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!   Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.   Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.   Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!   Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert.   Ha bújnék csak hozzád, Ha nevetnék csak rajtad, Ha mosolyognék csak neked, Ha sírnék csak miattad, Ha halnék csak érted.     Vágyom rád, mint sivatag a vízre, Mint épp test az egészséges szívre. Kellesz nekem, mint a két kezem, Túl fontos vagy nekem, általad létezem! Sokszor gondolok rád, és ez fáj nekem, Mióta elmentél, üres az életem. Más lett az éj, a nappal, Már csak álmaimban halmozol el: Édes szavakkal! Ha ismerném a lelked rejtelmes titkait, Ha tudhatnám a szíved szárnyaló vágyait, S ha szabadságban érzéseid nem gátlom, Ígérem, hogy álmaidat én valóra váltom! Leszek holdfény szíved teraszán, Éjjelente besütnék álmaid ablakán. Sugarammal simogatnám arcodat, S most hozok szemeidre gyönyörű álmokat! Szép álmokat Kedvesem! A puszi csókhoz vezet, A csók csókolózáshoz, A csókolózás öleléshez, Az ölelés szeretkezéshez! Kérsz egy puszit, hm?   Elválni könnyű, feledni nehéz, a szív a múltba ezerszer visszanéz! Lehet, könnyen búcsúzunk, mégis fáj, ha találkozunk. Az Isten tudja, hogy erről ki tehet, de akkor búsan lehajtod fejed, százszor megállnál, de akkor tovább mész, mert elválni könnyű, de feledni nehéz!   Egy napon majd elbúsul az öröm s csak állunk sápadtan és hallgatag. Belül valami fájdalmas öröm, hol értelmüket vesztik a szavak. És nézzük egymást, aztán nem is nézzük, valami távolira gondolunk, valami múltra, és sehogy sem értjük, nem volt egymáshoz két igaz szavunk. Aztán háttal - elindulva a távolt kutatjuk, hogy merre lehet kiút? S mikor hisszük messze vagyunk egymástól, utunk a kör vonalán egybefut.     Kicsi szívem szépet álmodj, szép szavakkal mesét mondok, álmodd azt, hogy veled vagyok, forró csókkal jó éjt mondok!   V-Tech volt Veled összejönni, De nem szabad sírni, ha fáj! Ha mégis visszahúz a szíved, Akkor vétkezz velem éjfél után....   Ha egy piros ruhás ember a zsákjába akar begyömöszölni, ne ijedj meg, csak a Télapó az, mert Téged kértelek Karácsonyra!     Te vagy a kezdet, Te vagy a vég. Nélküled felhős az ég. Csak Veled látom szépnek a napot, Csak Téged szeretlek, remélem tudod! Amíg szeretsz, addig élek. Szeress örökké, mert meghalni félek! Féltelek, ezt meg kell értened, Mert félteni csak azt lehet, akit az ember igazán szeret.   Amióta belenéztem a szemedbe, Éjjel-nappal Te jársz az eszemben. Szemed ragyogását nem tudom feledni, Mert megtanítottál igazán szeretni!   Tudnod kell, hogy Tiéd a szívem, Elcsented, de vissza nem kérem. S mert szív nélkül élni nem lehet, Cseréba elhoztam a Tiedet!   Van egy álmom, melyben a legfontosabb szerepet Neked szánom.S ha majd egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon!   "Szeretlek"-ezt a szót csak annak mondd,akit igazán szeretsz, Boldogtalanná ne tégy senkit,ha boldoggá nem tehetsz!   Az élet egy szép keringő, Melyet eltáncolsz a sírig, S a boldogságod attól függ Kivel táncolod végig.   Ne tárd a világ elé gyenge szívedet, mert boldog ki a Földön soha nem szeret. Mert könyebb egy királynak koldusbotot választani korona helyett, mint egy érző szívnek elfeledni azt kit igazán szeret.   Patak ha zúg elhallik messzire. Szíved ha fáj nem hallja senki sem. Légy azé akit szeretsz boldog csak akkor lehetsz.   Ha álmodom nem tudom mi a rossz és mi a jó. Ha álmodom nem tudom mi az álom , és mi a való. Ha álmodom nem tudom mit miért teszek, csak abban bízom hogy ott veled leszek.   Kezem kezed nélkül mint a virág illat nélkül, ajkad ajkam nélkül mint a reggel harmat nélkül, üres vagyok nélküled ,mint viz nélkül a tenger